A bután- és benzinfáklyák égési hőmérséklete
A bután fáklya lánghőmérséklete meghaladja az 1300 fokot, míg a benziné 800 és 1000 fok között mozog.
A bután színtelen gáz, enyhén kellemetlen szaggal. Vízben oldhatatlan, de alkoholban és kloroformban jól oldódik. Nagyon gyúlékony és robbanásveszélyes. Oldószerként, hűtőközegként és szerves szintézis alapanyagaként hasznosítják. A normál bután megtalálható az olajmezőgázban, a nedves földgázban és a krakkolási gázban, amelyekből elválasztási eljárásokkal nyerik ki.
A benzin (brit angolul *Petrol* néven ismert) átlátszó, éghető folyadék, 30-220 fokos desztillációs tartományban. Elsődleges összetevői 5-12 szénatomos alifás és cikloalifás szénhidrogének, valamint bizonyos arányban aromás szénhidrogének. A benzin magas oktánszámmal rendelkezik (ez jelzi a motor kopogással vagy robbanással szembeni ellenállását), és ennek az oktánszámnak a nagysága alapján különféle fokozatokba sorolják, -például 90, 93, 95 és 97{12}}. A benzint kőolajfinomításból származó különféle finomított komponensek keverésével állítják elő,-beleértve az egyenes lefúvású benzint, a katalitikusan krakkolt benzint és a katalitikusan reformált benzint-, magas oktánszámú adalékokkal; elsősorban autók szikragyújtású belső égésű motorjainak üzemanyagaként használják.
